A pikkelysömör kialakulásában veleszületett hajlam és környezeti, úgynevezett provokáló faktorok játszanak szerepet.

A genetikus hajlam önmagában nem elégséges a psoriasis megjelenéséhez. Ahhoz, hogy pikkelysömör  kialakuljon, a veleszületett hajlamot megjelenítő, külső környezeti, provokáló faktorok hatása is szükséges. A "külső" hatás lehet belső betegség is. Pikkelysömöre csak annak lehet, aki a betegségre való hajlammal születik. A psoriazisos bőrtünetek akkor alakulnak ki, ha hajlam és provokáló faktorok együttes hatása eléri azt a küszöbértéket, melynél a betegség már megjelenhet. A psoriazisnak nagyon sokféle formája van. A veleszületett hajlam és provokáló faktorok együttesen alakítja ki a psoriasis jellegzetes képét.

A pikkelysömör az egyik leggyakoribb bőrbetegség. Előfordulása a világ különböző tájain eltérő: Európában ill. a mérsékelt égövi területeken a leggyakoribb (hazánkban az előfordulása 1,5-2 %), míg a sarkkörök ill. az Egyenlítő felé haladva a gyakorisága csökken. Keleten igen ritka.

Öröklődő betegség: ha az egyik szülő beteg, a gyermekben 25 %-os valószínűséggel alakul ki pikkelysömör; mindkét szülő érintettsége esetén az utód 60-70 %-ban lesz psoriasisos. Újabban feltételezik, hogy minden ember hordoz magában erre hajlamosító géneket. Még szélsőségesebb állásfoglalás szerint az emberek két csoportra oszthatók: akinek van pikkelysömöre és akinek lesz pikkelysömöre.

1.    Mi a pikkelysömör?

A pikkelysömör idült gyulladásos bőrbetegség. Lényege a hám kóros elszarusodása: a hámsejtek ötször gyorsabb ütemben szaporodnak és érnek, mint egészségesekben. A psoriasis pontos eredete nem ismert: valószínűleg immunológiai tényezők állnak a háttérben, vagyis a szervezet természetes védelmi rendszerének működésében következik be változás. A betegség lefolyása hullámzó: a heveny fellángolások között az állapot stagnál.

2.    Tünetek

Az emberek egy része csupán hordozza magában a pikkelysömört okozó hibás gént, de klinikailag tünetmentes. Másoknál megjelennek bizonyos bőrtünetek, de a kiütések nem jellegzetesek. A harmadik csoportba azokat a betegeket sorolják, akiknél többnyire már fiatal korban felismerhetők a psoriasis – igen változatos - tünetei.

A jellegzetes kiütések 2-3 mm átmérőjűek, a szélek felé fokozatosan növekednek, összefolynak. Elhelyezkedhetnek testszerte vagy tenyérnyi, élesszélű plakkok formájában, elsősorban a nyomásnak, dörzsölésnek kitett testrészeken (könyök, térd, hajas fejbőr, alkar, lábszár feszítő felszíne). Tapasztalat szerint minél kisebb az ilyen plakk, annál súlyosabb a betegség ill. annál fiatalabb korban kezdődik. A plakkok területén a bőr erősen megvastagodik, felszínén ezüstösen csillogó, gyertyacsepphez hasonló, lemezesen hámló pikkelyek jelennek meg, amelyek óvatosan lehúzhatók. Az alattuk levő bőrfelület száraz és amennyiben körömmel megkaparjuk, apró, pontszerű vérzések láthatók. Az elváltozás általában nem okoz szubjektív panaszt, bár néha viszkethet.

Köbner-jelenség

Az ún. Köbner-jelenség azt jelenti, hogy különféle – külső és belső - ingerekre a beteg bőre azonos reakcióval válaszol. Az ingerhatás után átlagosan 10-14 nappal a behatás helyén megjelennek a típusos kiütések. Melyek ezek az ingerek?

Leggyakrabban a nyomásnak kitett helyeken (könyökön, térden, fenéktájon) és a hajas fejbőrön jelennek meg leggyakrabban a bőrelváltozások, de a fejbőrön is jellegzetes. A külső ingerek közé sorolhatók a bőrrel érintkező, azt irritáló vegyi anyagok.

A belső ingerek lehetnek fertőző betegségek (pl. mandulagyulladás, hörghurut), bizonyos gyógyszerek szedése (különösen a béta-blockolók csoportjába tartozó szívgyógyszerek, valamint a pszichiátriában használt lítium), cukorbetegség, májbetegség, alkoholfogyasztás, de a terhesség, diéta és a stressz és a daganatos megbetegedések is okozhatnak állapotromlást. Megfigyelések szerint a hízással párhuzamosan súlyosbodnak a tünetek.

A körmök a betegek 50-60 %-ában érintettek.

A pikkelysömörhöz az esetek 6-10 %-ában ízületi gyulladás is társul.

A pikkelysömör kezelhető helyileg alkalmazott készítményekkel és szájon át szedett gyógyszerekkel is. Optimális esetben a beteg tünetmentessé tehető, de a betegség nem gyógyítható.

3.    Kezelés

Helyi kezelés

A szalicilsavat vagy karbamidot megfelelő töménységben tartalmazó szerek, ill. bizonyos gyógyfürdők oldják a felületi szaruréteget. Helyi kezelésre alkalmasak a kóros sejtszaporodást gátló (citosztatikus hatású) szerek, a kátrányt ill. a mellékvesekéreg-hormont (szteroidot) tartalmazó készítmények, valamint az újabban kifejlesztett trichológiai termékek.

Általános kezelés

A kátrányszármazékok és a szteroidok, valamint a citosztatikumok mellett adhatók A-vitamin-származékok is. A gyógyszereket a beteg sokszor hónapokon át szedi, mellettük rendszeres vérvételre, laboratóriumi ellenőrzésre van szükség.